Katalin

A nagy mesélő, Benedek Elek, a mesék halhatatlan gyűjtője vallott így: „A szeretet vezette tollamat, ez adott erőt, újra meg újra lankadó kezemnek.” Meséi ma is ízlésnevelő és jellemformáló ha­tá­suak. Kevesen tudják róla, hogy kiváló regényíró is volt, e műfaj átlagából reális ábrázolásaival emelkedik ki az egyik legkiválóbb ifjúsági regénye a Katalin. Aki elolvassa ezt a tiszta levegőjű írást, rádöbben arra, hogy minden során átsüt a valóság. Az író Katalin történetével az előítéletek, a köznapi embertelenségek ellen küzd úgy, hogy sorai mögött ott csillog mindig a szeretet és az emberség. Katalin élete a munka, a gond és a lemondás szavakban fejeződik ki legtökéletesebben. A felvilágosult, sikerorientált világban egy olyan törékeny leányalakból formál óriást, aki a mindennapi kötelességteljesítések hőse lett, és kemény munkával felneveli testvéreit. Katalin lemond a boldogságáról a mások boldogságáért. „Kismama…” Ezen a szón kezdődik Szentpáli Katalin története.