Category Archives: Versek

Reményik Sándor: Az én szobám Nem volt ilyen szobám soha:Alacsony kis padlásszoba,De szeme égígérő hegyre néz,S a hegy viszont az ő szemébe.Benne néhány bútordarab,Oly durván összerótt –De visszadobnék minden földi jót,Ha ezért kínálnak cserébe. Ez az én remeteszobácskám.Körül a falon fenyő, páfrány,És vadvirág az asztalon. Szeretteim a nagyvilágban,Látjátok: én most itt lakom. Az ablakokon zöld […]

Reményik Sándor: Ha majd… Ha majd fűszál leszek,Mert az leszek,Igénytelen, egyetlen-egy fűszál,Egy a sok-sok közül, ahogyan mostA hó alól kibukva sorba áll, –Ha majd fűszál leszek,Lesz-e emlékem régi életemről,A fájdalmasról, torzról, tévedettről? Ó, voltak itt is fűszál-perceimIgénytelenek, tiszták, szabadok,Az egész réttel együtt-zizzenők,Nem nagyzolók, és nem hitegetők, –Ó, néha itt is hajnal ragyogott. A hajnal harmatot […]