Reményik Sándor: Az én szobám

Reményik Sándor: Az én szobám

Nem volt ilyen szobám soha:
Alacsony kis padlásszoba,
De szeme égígérő hegyre néz,
S a hegy viszont az ő szemébe.
Benne néhány bútordarab,
Oly durván összerótt –
De visszadobnék minden földi jót,
Ha ezért kínálnak cserébe.

Ez az én remeteszobácskám.
Körül a falon fenyő, páfrány,
És vadvirág az asztalon.

Szeretteim a nagyvilágban,
Látjátok: én most itt lakom.

Az ablakokon zöld zsalu van:
Nehéz, zöld pilla a szemem,
De a szempillát nem csukom be,
Virrasszon örök-éberen.

Nappal lássam, hogy fut a felhő,
Éjjel halljam, mit nyög az erdő,
S mint zúgnak körül a vizek. –

Ámen. Nincs tovább. Itt hiszek.

(Radnaborberek, 1921. június 20.)

Vélemény, hozzászólás?